(őszi mellékdal)

(őszi mellékdal)

talpig levélben
leveles
tyukodi pajtás
kenyeres
kenyértelen
könyörtelen
hulló fejem is
égnek emelem

porból lettem
porrá lettem
korról korra
mételyeztek
mivé leszel
(sz)ép nemzetem

szívemen balkán andalog
antihorgerek horger antalok
tyukodi pajtás
igás
nem igáz

tyukodi pajtás
kenyeres
nem csak rája
kutyáimat se engedem
a fejfára

vérem tüzem
szittya szítja
pusztán telemen

nemzetemet
s hulló fejem
égnek emelem

téli mellékdal
          tárogatóra

piros csipke
fehér fagyal
csak én zöldellek

hogy menjek így
lármafának
vagy jóistennek

lilaszemű
nagyrokolyás
magyarítna éngem

„kihangsúlyoz”
nem „aprobál”
éltemet így tengem

tárogatóm előkapom
véle körbecsapok
beléfújhat beléfullad
kuczugómozgalom

jó tyukodi
hű tyukodi
maradjunk mi együtt

elleninkre
szép leányra
csak mi ketten menjünk

egyiket is
másikat is
magunk alá vessük

nemzetünknek
a javára
eképpen cselekszünk

 

Megjelent a Szökés a táborból című kötetben.

kellékeim 2016

egy arc elsuhan ellebeg
mint gyermekarcú bárányfellegek

lesántikál a nap
felbiceg a hold
szemben gyászkocsi parkol

a teraszon tolókocsi
a lépcsőknél egy pár hónaljmankó
a szobában fémből egy állítható
és két csukló
az ágynál járókeret

könyveim szunnyadnak
s felsírnak bennük a versek

az utcán kocsisor dübörög
északnak és délnek
mentőautók szirénáznak
s az égi tarlón
isten felém fújja
anyám mosolyát
utolsó szalmaszálnak

barangolásaim

bejártam mind a harctereket
vesztettem győztem
már egyre megy
vérem könnyem
vagy csak a hajam hullt
minden minden csak foszló múlt

vonultam vesztes sereggel
láncra verve véresen
s mámorban egyedül
uram csak te voltál velem

nyakcsigolyám kattog
gerincem sajog
koptatta idő
ropogtatták aljasok

féltérdre rogytam a semmiért
szilánkos lélekkel uram
a másikkal a csikorgóval
leborulok eléd

lőnek ránk uram
átvérzett géz az ég
csak te látsz tisztán
ahogy nyomorék fényben
botorkálok feléd
s elnyel a messzeség

de poesis ex catedra

de poesis ex catedra
tanítványaimnak

a vers
lélek rendje
fogamzás sikolya
halál csendje

gyermekzsivaj
fuldoklás lélegzet átok
özvegyi jaj

virrasztás magunk felett
önfeledt ölelés
árva rettenet

vert seregünk
s a verhetetlen
szabadságmámor
a lehet
s a lehetetlen

a vers
a vers
maga az isten

(A szökés a táborból című kötetből)

adj választ uram

évekig a sivatagban
kóboroltam kiszáradtam
mérges kígyók skorpiók vérszívók lestek
száraz tövisek között
valaki homokviharba lökdösött

és most elküldtél uram a pusztába
mint fiadat negyven napig
lehet uram hogy az ajándék
kit a bolondos költő annak vélt
nem is a tiéd?
hogy e mélyen-szép gyönyörű gyötrődés
nem is isteni küldetés
s mögötte a sátán sunyít?
s mögötte a sátán sunyít?
bocsásd meg uram a kételyt
és öld ki belőlem mint a mételyt

én őt választottam
nem a lassú pusztulást a züllést
őt a megmentőt
az üdvözülést
adj erős hitet hogy ne kételkedjem
neki sem volt mindegy
a pislákoló semmit
vagy a lobogó senkit
ki mégis jelent neki valamit

uram valami üzenetet küldj
mert ha csak szánalomból tűr
és sajnálatból nem bánt
e kegy csak a mélybe ránt
áldás ez uram vagy átok?
fájna ha őt is magammal rántom

a pusztában már több mint negyven napja
küszködöm harcolok magammal
s szemem hiába kutat
sehova nem vezetnek utak
a keresésben
nincs megoldás menekvés
mint sebben a kés
a pusztai létezés

mert sejtjeimben szétáradt
könyörgök te adj rá választ
hová merre hogyan
te mutass utat uram

a forrást mi bennem fakadt
uram én neki adom
ha kell magamat is elpazarlom
csak őt tartsd meg nekem
ha kell a pusztában magamra hagyva
de ne küldj vissza a sivatagba

(Az angyal érkezése és távozása című kötetből, melynek bemutatója február huszonhatodikán (a költő születésnapján) pénteken 18 órától a várad-újvárosi Református Parókia gyülekezeti termében lesz)

aforisztikusak

1.
a királylány
ha varanggyá akar változni
csak egy oka lehet:
annak született

2.
a legnagyobb tudós művész egyaránt
ki atomjaiból összerakja
szétszórt önmagát

3.
ki virágot írt –
benövi a gaz
kinek sikerélmény örömforrás
hogy másban szenvedést fakaszt –
háromszorosan éli meg azt